Mint a férfiak, mintha én rajzolnék. Domokos Johanna: Számi partikulák, igeidők és visszaható névmások fordíthatóságáról


Magyar Narancs: Mondhatjuk, hogy eleve elég szűk rétegnek szólnak a Természetes Vészek Kollektíva előadásai? Árvai György: Mondjuk inkább azt, hogy az a gondolatiság, amit alkotótársaimmal próbálunk megvalósítani, ma éppen kevesebb embert érint, kevesebben nyitottak azon a szinten, ahogy mi azt szeretnénk. Volt olyan időszak, amikor valami túlfűtött, számomra érthetetlen csápolás vett körül, az is ugyanennyire zavart.

Olyan, mintha valamit rajzolna a tenger

MN: Te vagy az alapítója mintha én rajzolnék társulatnak, de hogyan működik színházként? ÁGY: Amikor pőrén, egyedül hozok létre valamit, akkor nem használom a nevet.

A Természetes Vészek Kollektíva TVK flexibilis társulat, egy képlékeny formáció, amiben én mindig benne vagyok, de a többiek odaadásukhoz, elszántságukhoz mérten jönnek és mennek. A TVK mindig csoportos megnyilvánulás. Mindenki, aki benne van, alkotótárs, tehát nem diktatórikus a dolog, viszont cserébe nem tud benne lenni akárki, és nem képviselhet akármit.

Képzőművésszerű ember vagyok, aki megcsinálja a tárgyat, aztán, amikor már el kell engedni, akkor megyek a következő után. A színháznak ezt a részét imádom is, teljes életet tudok élni benne, míg eljutunk a bemutatóig. Aztán elkezdem utálni. Azt gondolom, hogy már nem nagyon kellene piszkálni, ugyanakkor él, tehát gondozni illik, amire nem vagyok képes.

MN: Eleven tér címűegykor botrányos, ma már legendás előadásodat mégis elővetted ben, Végtelenbe zárva címmel, és egyből díjazta a szakma.

Miért lett aktuális ismét? ÁGY: Egy diktáló társadalomban való létezés hozta létre akkor, és az utóbbi években ugyanazt a társadalmi beágyazottságot éreztem. Másrészt kaptam mindenféle baráti jelzést, hogy nem találnám-e meg az alkotótársat, akivel el tudnám készíteni ezt. Egy darabig hárítottam, aztán találkoztam Góbi Ritával. Úgy gondoltam, ha ugyanabból a formai alaphelyzetből indulok ki, akkor szembesülök régi önmagammal meg a dialógusképességemmel papillomavírus új kezelések, hiszen akkoriban ketten csináltuk ezt Bozsik Yvette-tel, míg most Ritával és Imre Zoli dramaturggal.

hpv ano uomo

Kevesen látták az eredetit, hiszen háromszor ment Magyarországon, de még azoknak is új, mert az eredetileg úgy záródik, mintha a lény, mint a férfiak be van kényszerítve az üvegdobozba, megszülné a gyerekét. Tehát a közönség láthat valami embrionális lenyomatot, mintha én rajzolnék utódot.

"Nem rajzolok jobban, mint Dürer"

Most azt gondoltam, hogy aki ott megszületett, a lénynek a lánya eljátssza a mostani generációt. Egy állandó tényező van, én, a férfi, illetve az apa. Amikor ezeket a motívumokat végiggondoltam, kértem Ritától két-három próbanapot, amikor bekerül az eredeti díszletbe - amit megtartottam - és ha azt érzem, hogy van saját megfejtése, és más síkra tudjuk terelni az egészet, akkor van értelme megcsinálni.

a paraziták megelőzésére szolgáló összes gyógyszer

Nem én játszom benne, de ez az előadás a saját privát filozófiám, vagyis én vagyok. MN: A zenei szerkesztés nagyon fontos nálad.

Domokos Johanna: Számi partikulák, igeidők és visszaható névmások fordíthatóságáról

Honnan ered ez? ÁGY: Amióta az eszemet tudom, manuálisan ügyes, biztatott ember voltam. Viszonylag egyenes út lett volna a grafikussághoz, ha nem jövök rá időben, hogy nem rajzolok jobban, mint Dürer vagy Rembrandt, és a technikai tudáson túl nem találtam benne kalandot. A rajzolásban láttam a végemet, mást kellett keresnem.

Olyan megnyilvánulást, amitől boldogabb leszek, valami naiv irányt - és az a zene volt. Mindig szerettem zenét hallgatni, és a hetvenes években mindent összegyűjtöttem a világból, amihez hozzá lehetett férni, és ez akkoriban nem volt könnyű. Ezekből zenei montázsokat csináltam, ami közben műfajjá lett.

A zenében totál szűz voltam, semmi elvárás nem volt, és nagyon élveztem csinálni.

Minden mixemet archiváltam. Baromira nem tudok zenélni, de értek a dramatikus zajkeltéshez és a csendhez, és ez boldoggá és szabaddá tesz.

A mai napig élvezem, csak már rafkósabban tudom megvalósítani, komolyabb eszközökkel, kézben tartva a naivitásomat. Mindez a színházamat erősíti. MN: A legfrissebb műved az eldorado.

Mikor haltak ki az illedelmes férfiak?

Ismét egy élő szereplő nélküli előadás, mint a 62 nap - halál-útinapló víziója ben. ÁGY: Voltaire Candide-ja alapján akartam megcsinálni mint különleges beavató színházat.

Fél év telt el, míg kiválasztottuk, hogy mi legyen a mű. Volt időm, a Jurányi Inkubátorházban bérelek egy termet, azt csinálok benne, amit akarok.

kúp hasmenés

Elolvastam a Candide-ot elölről, hátulról, míg végül rájöttem, hogy semmit sem akarok tőle. De természetesen nem tudtam lenullázni magam, és akkor jött a haláltéma megint, ami régóta foglalkoztat, akár az általad említett darabban. Úgy tűnik, a téma hozza a formát. Az építmény hangokat ad ki, képeket mutat, tárgyperformansz, "bábjáték" látható. Egyvalami nincsen: élő szereplő, illetve azt nem tudhatod, hogy hol vannak benne, akik működtetik.

Idézetek - filmek

Minden átírással történik. Ez egy hegy, amit megmásztunk. Arra tettünk kísérletet, hogyan tud egy gépezet úgy elmesélni egy történetet, hogy a hatása a nézőben színházi élménnyé váljon. A nézőnek ezekben az eseményekben mindig magas befogadói szinten kell lenniük.

MN: Néha kegyetlennek tűnnek az előadásaid. ÁGY: Normális találkozások ezek.

fejlesztési ciklus

Akik nem félnek magukban megkeresni a lényeget, azoknak már nem kegyetlen.